"... nem lettem pszichológus. Így is terhes volt gyakran a név, a híres ember fiának lenni, most képzeld el, ha még a szakmánk is ugyanaz. Én nagyon szerettem volna önmagam, Popper Gábor lenni. Félre ne értsd: mindig nagyon büszke voltam apura, és az vagyok ma is." Őszinte vallomás ez, amely végighúzódik a könyvön. Az olvasó megismerheti egy

nem mindennapi család életét, sorsát, apa és fiú intimitásokat sem nélkülöző kapcsolatát.