Dr. Lux Elvira

válaszol

• Legutóbbi 10 kérdés
• Minden kérdés
• Kérdezni szeretnék...
• Keresőszavak... Anyakomplexus Bizalom Ejakuláció Előjáték, utójáték Érzelem Féltékenység Frigiditás Fogamzásgátlás G-pont Gyengédség Gyerek Házasság Homoszexualitás Hűtlenség Impotencia Korkülönbség Libidó Merevedés Nemi betegség Önkielégítés Orgazmus Orális szex Pornó Szakítás Szerelem Szeretet Szerető Szülés Szüzesség Vágy

Kedves Dr. Lux Elvira!

26 éves lány vagyok, 4 éve van állandó partnerem. Az a problémám, hogy az utóbbi időben nem érzek olyan nagy vágyat a szex iránt. Amit persze a párom neheztel is és engem is idegesít. Fiatal vagyok, most kellene nagyobb vágyam lennie a szex iránt, mi lesz, ha majd gyerekeim lesznek. Egy féléve élünk Budapesten és azóta már többször jött elő rajtam égésszerű fájdalom a vaginán belül. Sajnos nem sikerült még elmennem orvoshoz, ami az én nagy bűnöm is.
Szóval nem értem, hogy miért nem érzek olyan nagy szexuális vágyat a párom iránt, pedig nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni.
Illetve, hogy igaz ezt nőgyógyász tudná megmondani, miért jön elő mindig ez a szúró, égésszerű fájdalom.
Több mint 6 éve szedek fogamzásgátló gyógyszert, volt egy kb. 8 hónapos kihagyás, mert nem volt partnerem. Ez is befolyásolhatja a vágyat?

Elnézést a hosszú levélért!

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Anikó

Kedves Anikó!

Előfordul, hogy a fogamzásgátló libidó gátlást is okoz. Azt írja 6 éve szed egyfolytában fogamzásgátlót, s csak egyszer volt 8 hónapos szünet, amikor nem volt partnere. Minden évben kell 1 hónapos szünet a szedésben. Ez fontos, az is az, hogy a tabletták szedési szünetében nincs védelem,létre jöhet a megtermékenyülés. Azaz a védekezést másképp kell megoldani.

Kíváncsi lennék, hogy segít- e ez megoldás?

Tisztelettel.

Kulcsszó: , Érzelem, Fogamzásgátlás, Libidó

Tisztelt Doktornő!

30 éves nő vagyok. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy egyre kellemetlenebbnek érzem a szexuális együttléteket, és nem tudom mit csináljak.
Úgy érzem túlságosan nedves vagyok, szinte törölnöm kell magam, és így nem is érzem rendesen a párom, szerintem ő sem engem, habár nem mondja...az orális szexet nem is merem már engedni neki, mert annyira félek, hogy milyen kellemetlen lesz majd...
Annyira zavar... fél éve erősödtek fel a problémáim, amikor első terhességemet elveszítettem, missed ab-m volt, utána még egy curettage. Azelőtt is voltak ezek a gondok, csak nem ennyire erősen...Mit tudnék csinálni? Gondoltam az intim tornára, csinálom is egy ideje, de őszintén semmi változást nem érzek....
Jobbak lennének a Kegel golyók? Már mindennek utána néztem, de semmi megoldást nem látok...Ez a problémám már más partnernél is előjött, hogy túlságosan érezte, hogy akarom, annyira nedves lettem, pedig még csak alig ért hozzám....Olyan kellemetlen nekem ez az egész...Tudna nekem esetleg valami tanácsot adni, mit tehetnék? Köszönöm szépen a segítségét!!!

Petra

Tisztelt Petra!
Úgy gondolom, hogy a túlzott nedvesedés az erőteljes vágyból eredő biológiai következmény. Amennyiben ez az aktus után is megmarad, azt mutatja, hogy az együttlét során nincs orgazmusa, kielégülés, így szexuális oldódás sincs. Biztosan tudja, hogy a nedvesedésnek élettani szerepe az, hogy a hímvessző zavartalanul tudjon mozogni a hüvelyben. A száraz hüvely kidörzsöli, esetlegesen megsebesíti a hímvessző bőrét, amely igen kellemetlen a férfi számára.
A jól nedvesedő hüvely miatt a férfiak nem szoktak panaszkodni, míg a száraz miatt, annál többen. 30 éves, gondolom nem tegnap kezdődött el a nemi élete, hanem több éve, s ha ennyi idő alatt sem sikerült teljes kielégüléshez jutnia az aktusok során, akkor talán más módot kéne keresni az Ön kielégítéséhez. Ha az orális forma zavarja Önt, akkor kézzel kéne megpróbálnia partnerének csikló ingerléssel Önt orgazmushoz juttatni. Meglátja, ha jelentősen csökken a nedvesedés, akkor valóban ez a megoldás kulcsa.
Szerintem ez a megoldás és nem más. Sikeres próbálkozást kívánok.
Tisztelettel.

Kulcsszó: , Bizalom, Orális szex, Vágy

Kedves Elvira!

Van egy stabil kapcsolatom több mint egy éve, viszont az elejétől kezdve egy téren sehogyan sem jövünk ki. Ahányszor szeretkezni szeretne velem legszívesebben, elmenekülnék annak ellenére, hogy vonzódok hozza sőt, szeretem. Ez legtöbbször konfliktushoz vezet. A tény az hogy előtte csak egy valakivel voltam intim kapcsolatban és kudarccal végződött. Az illető nem tudta hogy az első alkalom számomra (egy honapja ismertük egymást) és szerinte figyelmeztetnem kellett volna, ami igaz is. Nem szerettem őt és sokáig bántott hogy vele tettem meg (kettős érzés volt bennem akkor, hogy akarom hogy elveszítsem a szüzességem 21 evesen, másfelől hogy nem vagyok felkészülve). Mikor megkértem hogy álljon meg, nem vett komolyan és nem állt meg, úgyhogy megtörtént. Ürességet ereztem utána, mintha valami fontosat elveszítettem volna amit többet nem kaphatok vissza.(Azelőtt is több alkalmam lett volna rá hogy valakivel lefeküdjek, de ellenálltam)
A kudarc után is voltak kapcsolataim, de amint másra került volna sor inkább kileptem és elhitettem magammal hogy számomra jobb egyedül.
A mostani párommal is jó ideig csak barátok voltunk, nagyon türelmes volt hozzam.(Igaz tanúvallomása szerint mar rég szerelmes volt belem és szeretett volna velem lenni, de leolvasta hogy nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra és várt.) A baj az, hogy számára fontos a testi közeleség is és tudom hogy ez szakadékot teremt köztünk, viszont nem tudom hogyan lehetne ezt átvészelni. Ahányszor mégis ráveszem magam, hogy történjen valami sírógörcs kap el. Rossz emlékek keringnek bennem. Erőszakosnak tartom és állati ösztönnek az egészet. Ő ilyenkor megáll és megpróbál megérteni, keresi a választ, hogy mi válhatja ki belőlem. Beszélgetni szeretne velem, de olyankor képtelen vagyok neki elmesélni, hogy mit érzek, nem tudom neki szavakban átadni az érzést. Azt viszont elmeséltem neki hogy rossz élmények fűződnek az aktushoz és hogy nem tudok ellazulni. Néha azt kívánom, hogy bárcsak ne lenne ez a része is a kapcsolatnak…..mi tévő legyek? Vele szeretnek lenni, de anélkül hogy le kelljen feküdjek vele…..
Köszönöm,
Mária

Tisztelt Mária!
Aki 21 éves, az még nagyon fiatal ahhoz, hogy szégyellni kellene szüzességét. Tény, hogy minden témában az első élmények a legfontosabbak és legmeghatározóbbak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy örökre meg kell őriznie az okozott sebet. Ahogy József Attila írja:…”sebedet mindig levakartad…” Hát, ez nem bölcs dolog. Valóban elveszített akkor valamit, ami soha nem kapható vissza és nem arra a kis „vacak” bőrkére gondolok, amit szűzhártyának hívnak.
Egy egészséges fiatal ember számára persze, hogy fontos a testi kapcsolat, „még szép”, aki nem impotens, - amitől őrizze Magát a Jóisten – annak szüksége van nemiségre.
Ez természetes, hogy ő, ha szereti magát, kívánja is, s ha Maga is szereti őt, akkor előbb –utóbb le kell küzdeni viszolygását a szex ellen, mert így egész éltén át boldogtalan lesz. Nem lesznek gyerekei, s minden egészséges férfi ott hagyja, megcsalja.
Emberelje meg Magát, még nem késő, az élet fontos dolga a szex, nem bűn és nem röstellni való. Maga, önmaga ellen követett el bűnt, amikor az első együttlétbe úgy ment bele, ahogy belement.
Ezen már nem érdemes búslakodni, de az biztos, hogy két fiatal, egymást szerető ember nem létezhet békében egymás mellett nemiség nélkül, ha mégis, akkor ott baj van. Jelen esetben Magával, próbálja meg feloldani gátlásait, ha egyedül nem megy, keressen segítő szakembert.
Tisztelettel.

Kulcsszó: Libidó, Szerelem, Szüzesség

Tisztelt Elvira!
A lányom miatt várom mielőbbi válaszát, mert ez már nem játék- s Ő nem ezt érdemli tőlünk, amiben él velünk.
Az Ön szava nekem aranyat ér, ezért bízom mielőbbi válaszában. Előre is hálás vagyok érte!!!

Bocsásson meg, hogy néhol tőszavakban vagy itt-ott kissé értelmetlenül vagy összefüggéstelenül fogalmazok. Próbálok minél többet leírni magunkról, hogy Ön nagyobb eséllyel tudjon tanácsot adni levelemre, s talán így egyszerűbb kibogozni a problémánkat; miből 1 gyönyörű, nagyon tisztelettudó, okos, 14 éves „kiskamasz lányunk” kerülhet ki „sebzetten”, amit egyikünk sem szeretne a párommal. Muszáj a kezdeteknél kezdenem, így nagyobb rálátása lesz gondunkra. 20 éve házasodtunk össze férjemmel, mindketten (23; 32 év) benne voltunk az érett korban - azt hiszem- és tudatos családalapítás volt picit kevesebb szerelem érzéssel, de bizakodóan, megértéssel.
A párom már az ismerkedés nagyon csekélyke közös együttléte alkalmával közölte gondját- miszerint fitymaszűkülete van- de én naiv és tudatlan voltam, egyben szexuális vágyakkal már teli akkorra. Eszemet akartam előtérbe helyezni. Ez majd nem okozhat bajt- gondoltam.
Már a nászút sem volt oly idilli, de az időre akartam bízni problémánkat. Ő sem, én sem firtattuk túlon túl, szemérmesebbek, butábbak voltunk - értelmiségiek ellenére. Én a végén mégis műtétet kértem Tőle, amin ugyan átesett, de a gond maradt. (Más szervi baj is fennáll, bár attól az erekcióra és aktusra képes, csak érdeklődése nagyon csekély és nem tanulja meg a korai magömlést sem szabályozni + szinte figyelmén kívül maradnak a szexuális témák - ez akár gyerekkori tabu?!) A gyerekáldást közben azért vártuk reménykedve, s Hál\' Istennek megjött szemünk fénye! Jó anyagi helyzetünk megváltozott, falura költöztünk, mely nekem óriási csalódás volt. Szüleim nagyon betegek voltak, hamarosan el is veszítettem őket, megviselt! Ekkor magam is komoly magas vérnyomással küzdve pánikbeteg is lettem, majd a munkahely megtalálása Gyes után itt nehézkes volt falun. Sorra több kényszer elfogadás, rossz munkahely, csakhogy dolgozzam. Kigyógyultam, talpra álltam, tanfolyamokra mentem, vállalkozó lettem, de közben állandóan visszatért a gond: nem tudjuk leküzdeni különbséget egymás között szexuális vágyunk terén. Olvastam a tanácsokat és megtettem: bájak, elbeszélgetések, séták, szép szavak majd csúnyák. Egyre rosszabbá fajult. A lányunk menekült is egyben a tanulásba és Őt egyébként sem akartuk semmiképp elhanyagolni, legalább az Ő sorsa jó legyen! A férjem roppant megértőnek mondanám, igazán önfeláldozó, segítőkész, de mára 50 éves és megfáradt, azt mondja teljesen elege lett mindenből, sok a ráháruló feladat, ennyi felé szakadni képtelenség, tudom. Nála mindig én kerülök a feladatsorban az utolsó helyre, mert ezt lehet halogatni. Pedig ez nem feladat, szerintem a párkapcsolat más kategória. Egymásnak hátat vetve, közösen, békésen, szeretve kellene a feladatokat megoldani, miközben azt érezzük, mi egymáshoz tartozunk és kifejeződik testi kapcsolatban is természetesen.
(Számára fél év is eltelhet, hogy eszébe jusson, több vagyok egy lakótársnál. Nem érti ingerültségem, haragszik türelmetlenségemért, hiába mondom, ettől van! Vagy tévednék? A torna sem pótolja a szexet, simogatást, szeretet kinyilvánítást nekem- túl érzékeny volnék, nem hiszem?))
Csúnyán, nagyon csúnyán civakodtunk már többször, elválni nem tudunk, nincs hová mennem, albérlet őrültség, anyagiak nem engedik, alig maradna bármink.
Semmi megoldást nem találunk a békés szétválásra, mert egymást hibáztatva csak megbukva érezzük életünk.
Megoldás mégis kell: nem dobhatunk el mindent, amiért eddig dolgoztunk, nem adhatjuk fel, amikor már kialakult úgy életünk, hogy felfelé ívelne.
Megpihenni kellene talán, csak kettőnk kapcsolatát rendezni magunk közt nyugodtan, de vállalkozásaink időben nem engedik ezt meg- itthonra köt. Egyszerűbb ötletekkel is lehetne, én tudom.
De, Ő nem romantikus alkat- mondja, meg már úgy is veszett fejsze nyele, elharapództak a dolgaink, nem látja hogyan volna visszaút?!
S Ő már nem is akarja!?!? Szerinte ez zátonyra futott, sosem volt casanova, főképp ezek után nem lesz, sok a sérelem is már.
Én hiába felejtenék, kezdeményezek, végképp nem partner, mert csak a múlt összezörrenéseit látja.
42 évesen is lehet és talán kell 1 nőnek új életet tudni kezdeni, ha így van, de én azt szeretném tudni Öntől- mint nagy tisztelője, legyen kedves megírni őszinte véleményét: meglátása szerint érdemes, lehet nekünk még e kapcsolatért harcolnunk, s kinek mit kell tennie?
Nagyon várom válaszát, cikkeit olvastam, próbáltam a tőlem telhetőt, de nem tudom máig sem, hogy el kell-e engedjem azt a férfit, kit tisztelek és szeretek, de Ő már egészen „elfásult”?!

Tisztelt „Névtelenke”!
Miután optimista ember vagyok nem értek egyet férjének világfájdalmas nézeteivel. Igen is, soha nem késő reparálni azt, ami elromlott. Nem értettem, hogy az ő fitymaszűkületét sikerült-e megoldani? Ez nem nagy műtét, és nem lehetetlen a probléma-megoldása. Nem hiszem, hogy ez a problémák forrása. Inkább az, hogy a férje kiégettnek, depressziósnak érzi magát. Ez bizony nagy baj. Ezekben az esetekben értő szakemberhez kell fordulni. Ahhoz még fiatalok, hogy „bedobják a törölközőt”. Nyilván neki más jellegű szexuálisproblémája is van, de miután ilyen kedvetlen ahhoz sem érez lelkierőt, hogy segítséget kérjen és elfogadjon. Pedig ehhez az ő késztetésére van szűkség. Egy tiltakozó gyerek fenekébe bele lehet nyomni az injekciót, de felnőtt ember kedve és tiltakozása ellenére nem lehet érdemben segíteni semmiféle lélektani eredetű problémán. Ebben kéne ő meggyőznie. Van Internetük, keresse meg a www.sexologia.hu. Web oldalt és ott talál sok kollegát, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Kérjenek időpontot, és forduljanak bizalommal segítségért. Tizenéves kislányuknak is nagy szüksége van az otthoni békés, harmonikus környezetre, a szülők kölcsönös szeretetére. Ha már önmagukért nem is, de a gyerekük érdekében próbálják rehabilitálni házasságukat. Megéri és lehetséges is. Azt írta bízik bennem, akkor ezt saját érdekükben bizonyítsa is be. Meglátja nem is annyira nehéz, mint amilyennek elsőre látszik.
Sok sikert, üdvözlettel.

Kulcsszó: , Gyerek, Házasság, Vágy

Tisztelt Doktornő!

A kérdés, amivel önhöz fordulok, biztosan nem egyedi. Ám mégis valami arra sarkall, hogy Ön talán segíthet nekem megfejteni a történeteket.
Férjemmel két éve ismertük meg egymást. Három hete ismertük egymást, amikor összeköltöztünk, és a negyedik héten megkérte a kezem. Minden olyan csodálatosnak tűnt, amíg hozzá nem mentem. (8 hónap után) Akkor már a gyermekét vártam, akit mindketten nagyon akartunk. A házasságkötést követően azonban mintha valami megváltozott volna. Megismerkedésünkkor a kapcsolatunk minden értelemben felhőtlen volt. A terhességem azonban nem volt problémamentes, így a szexuális életünk igencsak megváltozott, volt hogy hosszú hetekig nem lehettünk együtt. Akkor a férjem azt mondta nekem vádlón, hogy én nem ezt ígértem neki, és hogy ő nem akar változtatni az életén csak azért, mert gyermekünk lesz. Kérte, kössünk házassági szerződést, hogy amit ő keres, az csak az övé. Születendő gyermekünknek történő vásárlásokból, és közös otthonunknak berendezésével járó költségekből gyakorlatilag egyáltalán nem vállalt részt, a saját adósságait, költségeit fedezte. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy először azt hittem, azért ez az óvatosság, mert a korábbi házasságának vagyonmegosztása a mai napig húzódik. A gyermek születésének közeledtével létrejövő változások miatti vitákra pedig azt, hogy csak a szokásos apa-para uralkodik rajta, aztán észrevettem, hogy többről van szó. A szülés közeledtével egyre inkább romlott a kapcsolatunk, volt, hogy azt mondta, nehogy azt higgyem, hogy ezek a szexuális együttlétek ugyanolyan jók neki, mint előtte. A lányunk születésekor végig velem volt a 18 óra alatt, és utána a császármetszéskor is. Utána kiderült, őt akkor, és úgy engedték be a műtőbe, hogy ahol belépett az ajtón, gyakorlatilag látott engem felvágott hassal. Amikor letelt a szülés utáni 6 hét, nem mondhatnám, hogy túl sok lelkesedést mutatott volna szex-ügyben. Máskor meg eszméletlenül lelkes volt. A hullámzó hangulata gyakorlatilag az életünk minden területére kihatott. A lányunkkal két hónapos koráig minta apaként bánt, aztán egyszer csak előjöttek itt is problémák, és egyszerre kezdett teherré válni minden. Egyre később jött haza, egyre többet kritizált. Négy hónapos volt a lányunk, amikor elkezdte mondogatni, hogy ez a kapcsolat nem működik, és ő elköltözik. Ez ment közel két hónapig. Addigra teljesen kikészültem. Az utolsó alkalommal már nem tartottam vissza. Elköltözött. Ennek már több mint két hónapja. Azóta heti két alkalommal jön a lányához, egy-egy órára, és az utóbbi időben egyre pokolibb a helyzet. Nincs olyan láthatás, amikor ne jönne elő az „anya új pasija” témával, aki mellékesen nincs is. Hogyan is lehetne? Én még érzelmileg házas vagyok. Ami még jobban bánt, az az, hogy a gyermektartás visszatartásával zsarol, terrorizál érzelmileg. Mindenáron el akarja vinni a lányunkat hétvégére, de hát ő még csak 8 hónapos.
Ma 67 kg-ról 53 kg-ra lefogytam a történteknek köszönhetően, és éppen úgy nézek ki, mint a megismerkedésünkkor. Valami azonban elveszett.
Neki mások elmondása szerint már az együttélésünkkor volt valakije, amit ha fáj is, én elfogadok, de a kislányom...?
Hogy mit is szeretnék kérdezni? Túl lehet lépni, sértettség nélkül azon, ha éppen az hagy minket cserben, akit a legjobban szerettünk, akiben a legjobban bíztunk?
Létezik e megbocsátás? Most csak értetlenül állok a történtek előtt... Mert ami nem működik tökéletesen, azt ki kell dobni? Nem megjavítani kellet volna? És ha már így történt, minek bántani a másikat? És miért épp a cserbenhagyó bánt? Mit számít már ilyenkor, hogy ki-kivel?


Várom válaszát,
Üdvözlettel,

Réka

Tisztelt Réka!

Sorai végére került összefoglaló kérdései megkönnyítik a válasz- adást. „Túl lehet-e lépni sértettség nélkül azon, ha éppen az hagy minket cserben, akit a legjobban szerettünk, akiben a legjobban megbíztunk?” Nem, és ez nem is lenne helyes. Ő, felelőtlenül lépett ebbe a kapcsolatba. Ön nem írta meg, hogy hány évesek? Pedig ez nem mindegy. Neki már volt egy előző házassága. Gyereke nem volt?
Ő nem lehet egy kamasz fiú, hiszen már volt „múltja”, ami a házasságot illeti. Sőt új felesége mellett is volt külső kapcsolata. Vajon miért? Két éve ismerték meg egymást és már ennyi minden történt. Nem szeretném felelősségre vonni, hiszen ehhez nincs jogom, de fontos kérdés, hogy lehet egy hosszú távra tervezett kapcsolatban ilyen gyors, felelőtlen döntést hozni? Három heti ismeretség után összeköltözni, felelőtlenül gyereket szülni és aztán, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk: csodálkozni. Maga még egy kislány?
Miért nem lehettek együtt terhessége alatt a férjével szexuálisan? Nem értem, pedig 20 évig dolgoztam női klinikán és igazán sok terhest láttam, de azt nem hallottam, hogy maga a terhesség akadályozta volna a nemi együttlétet.
Biztosan nem láthatta Magát felvágott hassal, ez a férfi hazudós. Anyagi szempontból sem korrekt. Mit is szeret rajta? Hagyja őt útjára menni. Kár, hogy olyan felelőtlen gyorsasággal vállalt gyereket. Ma már igazán minden lehetőség meg van a védekezésre. Hogy lehet a gyerek jövőjét kockáztatni, ha már a Magáét a vásárra vitte?
Látja, nekem sokkal több kérdésem van, mint Magának, s nem tudom a választ, mert amiket én kérdezek azokra a válaszok adottak voltak a baj bekövetkezte előtt is.
Mindig annak „áll feljebb”, aki hibázott, hiszen neki jogos bűntudata van nemcsak Magával, de a gyerekkel szemben is. Az ilyen „pernahajdertől” jobb lenne mielőbb megszabadulni. Mentsük a menthetőt alapon. Ő soha nem lesz jellemesebb, mint amilyen most. Megbocsátani lehet neki, sőt kell is, ne ragadjon a Maga haragja a lányára, hogy egy életre meggyűlölje az apját. Ez sem lenne jó. Még azonban kicsi és anélkül felejthetné el őt, hogy a rossz tulajdonságait elsajátítaná.
Egyet értek abban, a hibákat ki lehet javítani, csak attól félek, hogy ezt ő nem akarja, így aztán erre nincsen reális remény.
Kezdjen új életet, amíg nem késő.

Tisztelettel.

Kulcsszó: , Gyerek, Házasság, Szakítás

Tisztelt Doktornő!

Avval a problémával fordulok önhöz, hogy a férjem a szülés óta nem kíván.
Két éve vagyunk házasok. A férjem 36 éves én nála tíz évvel fiatalabb. A terhességem előtt minden rendben volt a szexel. Mióta megszületett a baba nem akar együtt lenni velem a férjem. Folyton kifogásokat talál, hogy fáradt meg ő már öreg a szexhez. Soha nem kezdeményez, örülök ha havonta ki tudok könyörögni nála egy alkalmat. de az is olyan mintha kényszerből csinálná meg hogy a kedvemben járjon.
Nem rég kiderült, hogy interneten pornó oldalakat néz és arra elégíti ki magát.
Mikor beszéltünk a problémáról el mondta, hogy már anyaként tekint rám nem nőként.
Nem tehet róla, de képtelen velem a szexre azt mondta. Nagyon szeret de már csak szeretettből és nem akar elveszíteni.
Én nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mi lenne erre a megoldás. Nem érzem nőnek magam mellette, pedig még az alakomat is visszanyertem és csinosan öltözök. De az sem izgatja fel.

Tisztelt „Oreon”!
Hasztalan kérem kedves levelezőimtől, hogy írjanak egy keresztnevet levelük végére, az azonosítás miatt. Hiába! Gondolom, Önt sem Oreonnak hívják.
A megoldás az lenne, hogy megfelelő szakembert keressenek (interneten, Sexologia.hu.) Sajnos, ha ő nem akar rendbe jönni, nem lehet rajta segíteni Ez a probléma az anyaság miatti témával fűszerezve nem egyszerű dolog. Igen komoly mélylélektani háttere van annak, hogy fiatal feleségét, - ha tudattalanul is, de elutasítja. Az ő anya- fiú kapcsolatában sejtem a megoldás kulcsát, de persze ezt csak korábbi negyven éves szakmai tapasztalataimra alapítva írom. Még ő is nagyon fiatal, nem volna szabad megoldásként a pornó tv.-s adásokat választania. Ez kóros jelenség, s már csak a gyerekük miatt is rendezni kéne közös dolgaikat, amely a család összetartásáról szól.
Ön, semmiképpen ne adja fel, főleg, ha szereti a férjét. Van megoldás, leírtam a módját.

Tisztelettel

Kulcsszó: , Gyerek, Libidó, Szülés

Kedves Dr. Lux Elvira!

Rosszindulatú melldaganat miatt 13 éve leoperálták az egyik mellem. Utána mentem férjhez. Egy év múltán a férjem egy este félspiccesen kijelentette, hogy „már” nem kíván. 8 éve vagyunk házasok, szex köztünk max. havi egyszer esett meg, az is az én kezdeményezésemre. Rengeteget sírtam emiatt, aztán felhagytam a megalázó kuncsorgással. 3 és fél éve soha, a kisujjával sem érintett. Most vagyok 42 éves. (A barátaim szerint csinos, mutatós, fiatalos nő.) A férjem egyebekben rendes embernek mondhatom: dolgos, megbízható, következetes. Ugyan nem társ szellemi vonatkozásban sem, de legalább hagy kiteljesedni (már a 4. iskolámat végzem).
Ön szerint azon, hogy az utóbbi időben megváltozott a kedélyem, és szorongó lettem, mennyit ront a szex hiánya? Én a midlife crisis-re fogom. (Az az igazság, hogy olyan messzire került tőlem Bálint, hogy ennyi idő után már „vicces” és feszélyező lenne, ha közeledne.) Vagy inkább úgy kérdezem: fenntartható-e egy „házasság” szexualitás nélkül 30-40 éves embereknél, megsínyli-e az elutasítottságot, a ciróka-hiányt egy érzékeny nő, aki még gyermeket sem szülhetett és nem is a saját hazájában, és közegében él?

Köszönöm, és ha bővebb szakirodalmat is ajánl a témában, örömmel veszem. Üdvözlettel: Janka

Tisztelt Janka!
A férje szexuális problémákkal küzd. Lehet, hogy ezt soha nem mondta, de amit leírt, abból ezt könnyű kitalálni. Eddig sem igyekezett valami nagyon de a megoldás módja nem az, hogy Ön kezdeményezzem, az úgysem használ, amint azt tapasztalhatta is.
Nem kényeztette el Magát, ha már egy év után „bedobta a törölközőt”. A nemiség fontos dolog, s a nő önbizalmát bizony nagyon ronthatja, ha a férje elhanyagolja.
Kérem, olvasson el két, - általam írt - könyvet: Női szerepek és Szexuálpszichológia. Mindkettő a Saxum kiadó gondozásában jelent meg. Az első kicsit korábban, de a második most, a könyvnapra. Biztos vagyok benne, hogy sok mindent fog kiolvasni belőlük, amelynek jó hasznát fogja venni a gyakorlati életben.
Abban nem tudok hinni, hogy a férje meg fog változni, őt vagy így kell elfogadnia, vagy keresnie kell egy szexuálisan alkalmasabb partnert.
Szívélyes üdvözlettel.

Kulcsszó: , Házasság, Impotencia, Libidó

Kedves Dr. Lux Elvira!

Rosszindulatú melldaganat miatt 13 éve leoperálták az egyik mellem. Utána mentem férjhez. Egy év múltán a férjem egy este félspiccesen kijelentette, hogy „már” nem kíván. 8 éve vagyunk házasok, szex köztünk max. havi egyszer esett meg, az is az én kezdeményezésemre. Rengeteget sírtam emiatt, aztán felhagytam a megalázó kuncsorgással. 3 és fél éve soha, a kisujjával sem érintett. Most vagyok 42 éves. (A barátaim szerint csinos, mutatós, fiatalos nő.) A férjem egyebekben rendes embernek mondhatom: dolgos, megbízható, következetes. Ugyan nem társ szellemi vonatkozásban sem, de legalább hagy kiteljesedni (már a 4. iskolámat végzem).
Ön szerint azon, hogy az utóbbi időben megváltozott a kedélyem, és szorongó lettem, mennyit ront a szex hiánya? Én a midlife crisis-re fogom. (Az az igazság, hogy olyan messzire került tőlem Bálint, hogy ennyi idő után már „vicces” és feszélyező lenne, ha közeledne.) Vagy inkább úgy kérdezem: fenntartható-e egy „házasság” szexualitás nélkül 30-40 éves embereknél, megsínyli-e az elutasítottságot, a ciróka-hiányt egy érzékeny nő, aki még gyermeket sem szülhetett és nem is a saját hazájában, és közegében él?

Köszönöm, és ha bővebb szakirodalmat is ajánl a témában, örömmel veszem. Üdvözlettel: Janka

Tisztelt Janka!
A férje szexuális problémákkal küzd. Lehet, hogy ezt soha nem mondta, de amit leírt, abból ezt könnyű kitalálni. Eddig sem igyekezett valami nagyon de a megoldás módja nem az, hogy Ön kezdeményezzem, az úgysem használ, amint azt tapasztalhatta is.
Nem kényeztette el Magát, ha már egy év után „bedobta a törölközőt”. A nemiség fontos dolog, s a nő önbizalmát bizony nagyon ronthatja, ha a férje elhanyagolja.
Kérem, olvasson el két, - általam írt - könyvet: Női szerepek és Szexuálpszichológia. Mindkettő a Saxum kiadó gondozásában jelent meg. Az első kicsit korábban, de a második most, a könyvnapra. Biztos vagyok benne, hogy sok mindent fog kiolvasni belőlük, amelynek jó hasznát fogja venni a gyakorlati életben.
Abban nem tudok hinni, hogy a férje meg fog változni, őt vagy így kell elfogadnia, vagy keresnie kell egy szexuálisan alkalmasabb partnert.
Szívélyes üdvözlettel.

Kulcsszó: , Házasság, Impotencia, Libidó

Tisztelt dr. Lux Elvira!

47 éves ő vagyok. Körülbelül fél éve váratlanul elhagyott a férjem, az idén lettünk volna 25 éves házasok. Azt mondta, hogy függetlenségre vágyik, aztán kiderült, hogy függővé vált egy nőtől, aki miatt már imádott gyerekeivel is teljesen meglazult a kapcsolata, pedig mintaapa volt, amíg kb. után el nem kapta valamiféle motiválatlanság, kedvetlenség (most 54 éves). Sajnos közben én is el voltam foglalva a magam bajával, munkám mellett egyetemre kellett (kell) járnom, hogy pár év múlva ne legyek munkanélküli. Férjem volt az, aki mindenképp erősködött, hogy jelentkezzek. Sajnos nem vettem elég komolyan férjem gyakori levertségét, bár próbáltam rajta segíteni, ahogy tudtam. Egy héttel korábban, mielőtt elment, azt mondta, mi úgy imádjuk egymást, hogy soha nem tudnánk egymás nélkül élni, ugye? Azt válaszoltam, persze, ez természetes, és így is gondoltam. Amikor a környezetem megtudta, mi történt, vagy azt hitték, viccelek, vagy teljesen ledöbbentek. Minta párnak tűntünk. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, soha nem csaltam meg, én a második nő voltam az ő életében.
Próbálom összeszedni magam, dolgozom, vizsgázok, csak 4 napig voltam táppénzen, nehéz időszak előtt állok. Hamarosan elválunk. Pszichiáter segítségét is kértem, gyógyszereket kell szednem.
Kérdésem a következő: az érzelmi magány mellett, amit szerencsére Gyermekeim (akik maximálisan mellettem állnak) és barátnőim némiképp enyhítenek, szinte fizikai fájdalmat és sok feszültséget okoz a (hetente egyszer megszokott) szexuális élet hiánya. Alkalmi kapcsolatra képtelen lennék monogám alkatom miatt, egy új kapcsolatra pedig még nem vagyok felkészülve, különben sem jön megrendelésre az „új lovag”. Eddig nem érdekeltek más férfiak, pedig sokak szerint csinos nő vagyok, de ez nem segít most.
Ön szerint mit tehetnék, hogy ez a feszültség megszűnjön bennem? A maszturbáció nem segít, csak még tovább növeli a szex iránti igényemet.
Nagyon megköszönöm, hogy megért és segít, hiszen ilyen témáról senkivel nem tudok igazán nyíltan beszélni.
Üdvözlettel:
J

Tisztelt „J”!
Bizony, az Ön korában már nem könnyű új kapcsolatot teremteni, főleg olyat ne, amely megfelelő , és van is perspektívája , de meg kell próbálni. Nem nagyon értem, hogy nem vett észre semmit férje eltávolodásából és hűtlenségéből, amely nyilván korábban kezdődött az elmenetelénél.
Mi, nők elég érzékenyek vagyunk partnerünk felénk irányuló érzelmeivel szemben. Ilyen hosszú kapcsolat után, hogy lehet az, hogy semmit nem vett észre? Talán nem gyógyszereket kellene szednie, hanem önmagát összeszednie, hogy talpra álljon. Meg kell próbálnia visszaszerezni, azt, ami az Öné vagy legalább olyan sokáig az volt.
Nagyon is sokat segít az, hogy Ön csinos, ez a megmaradt „tőkéje”. Akár a férjének visszaszerzésére, akár új kapcsolat kialakítására használja az energiát az nem vész kárba. Bár nem írta mekkorák a gyerekek, de ez nem elhanyagolandó tényező. Férje, mint írja jó apa volt eddig, akkor biztosan lehet rá hatni ebből a szempontból is.
Olyan egyszerű kijelentő stílusban írta, hogy hamarosan elválnak. Ez nem hiszem, hogy ennyire egyszerű dolog, miért csinál úgy, mintha az lenne? Képes a diploma szerzésre, tanulásra, vizsgákra, csak arra nem, hogy élete legfontosabb témájára koncentrálja energiáit. Miért?
Ezt én nem értem, Ön igen? Szedje össze Magát és „munkára, harcra fel!”

Sok sikert! Üdvözlöm!

Kulcsszó: , Házasság, Szakítás, Vágy

Tisztelt Doktornő

Olvastam az utolsó három levelet, melyet hölgyek írtak és úgy döntöttem én mint „férfi” leírom a saját problémámat hátha van rá megoldás Elképzelhető hogy egy szexuálpszichológiai eset vagyok ezt sajnos én nem tudom mivel nem vagyok szakember, ezért megpróbálom minél részletesebben leírni mindazt amit gondolok.
A férfi szót nem véletlenül tettem idézőjelbe mert én sajnos merevedési zavarral küszködöm idestova már 3 éve.
Félek, hogy ezt a 20 éves házasságunk sínyli meg, és emiatt megy tönkre.
Pár sort magamról: 48 éve láttam meg a napvilágot és közel 20 éve vagyok együtt a jelenlegi (2.) feleségemmel. (Az első feleségemtől azért váltam el mert a munkából haza érve egy idegen férfi volt az ágyamban vele. (Inflaganti)) Van egy 17 éves közös fiunk. Mind kettőnknek az első házasságból is van gyerekünk, neki két fia (kicsiknek velünk voltak) most már mindkettő a saját életét éli, nekem egy lányom, akit mondhatom nyugodtan így 7 éves kora óta nem is láttam, legfeljebb a buszról. (ez a dolog nem tartozik szervesen a problémámhoz, úgy gondolom és ezt már magamban már rég megoldottam).
Tehát vissza az időben 3 évet:
Szerelmi házas életünk ekkor kezdett tönkre menni mivel a nemi aktus pontosabban a behatolás pillanatában már nem voltam elég merev, először azt gondoltam, hogy ez csak múló
pillanatnyi probléma de sajnos nem az, mint később kiderült.
Kereshetném az okokat de, lehet, hogy csak mondva csinált okoknak tűnnének. Mindenesetre a pontos diagnózishoz lehet hogy mégis fontosak ezek, amelyeket alább leírok.
A feleségemnek 10 testvére volt, 3 fiú és 7 lány Ő a 11. sorrendben az 5. (1 bátyja elhunyt már)
Mindezt csak azért említettem meg mert ezzel csak azt szeretném érzékeltetni hogy semmi kamaszkori szexuális felvilágosításban nem volt része hiszen a kisebbek vigyázására és az egyedül Őket nevelő édesanyja segítésére telt el a kamaszkora (Már 14 évesen az akkori átmeneti lakásokat takarította édesanyjával.) Az első férjének is hasonlók voltak a családi körülményei.
Feltételezem hogy nem lehetett olyan változatos a szexuális életük, de tudom ezt nem az én dolgom megítélni.
Ami engem illet, amikor összekerültünk megpróbáltam „tanítgatni” különböző dolgokra és testhelyzetekre,- hangsúlyozom minden erőszakoskodás nélkül - de Ő nemigen akarta a változatosságot. Nála három helyzet az ami mind a mai napig szóba jöhet az ágyba hanyatt fekve, (ez az uralkodó) hátulról, és néha oldalról-hátulról.
Ami az orális szex-et illeti szereti és kívánja is hogy én csináljam neki, de Ő nem viszonozza ugyanezt.
Sajnos kicsi pocakja is lett az elmúlt évek alatt, amire én finom célzást is tettem, mivel én sajnos nem szeretem a kövér nőket. NEM AKAROK EZZEL SENKI SE MEGBÁNTANI
És talán még annyit hogy a régi időkben mikor még az együttlétünk rendszeresnek volt mondható akkor a hüvelye is (szorított), de ezt azért három gyerek szülése is megváltoztathatta. Megértem.
Mindez, amit a feleségemről írtam nagyon csúnya dolognak tűnhet, hiszen mi jogon mondok én ilyen dolgokat, ha a magam önző és szánalmas dolgairól nem teszek említést?
Hát, tessék:
A fiam megszületése óta nem voltam a feleségemmel szemben figyelmes, mint azelőtt. Mindig a gyerek pártját fogtam és ez sokszor vezetett vitába, de nem vérre menő vitába.
Önző voltam belátom sokszor az ágyban is, hiszen akkor is felhoztam az együttlét kérdését mikor nyilvánvalóan Ő fáradt volt.
Mérgesen de azért beletörődtem, hogy az adott pillanatban nem lehet semmi, és a mérgelődésemet valahogy átadtam neki is.
Három éve mikor először tapasztaltuk a merevedési gondomat Ő megértően azt mondta hogy menjek orvoshoz, amit én akkor nem vettem komolyan. Belátom hiba volt akkor. Sok egymás utáni együtt lét úgy kezdődött, hogy az előjátéknál még éreztem hogy a merevségem legalább 70-80 százalékos, de mire a behatolásra került a sor a merevség egyenlő volt a nullával. Ilyenkor segítettem kielégíteni Őt és utána önkielégítést végeztem magamon rendszerint a (titokszobába).
Szégyelltem már egy idő után közelíteni felé, mert féltem a kudarctól. Megjegyzem minden nap kívánom a sexet a mai napig is.
Idestova már egy éve nem voltunk együtt, ez év februárban közölte velem, hogy Ő már nem szeret és nem is akar tőlem semmit.
Ez volt számomra az a pillanat, amikor a vészharang megkondult. Ekkor kezdtem azt látni hogy mintha más férfi lenne az életében. Számomra új és féltékenységre okot adó jelek, amelyekről most nem szeretnék írni. (Ha szükséges természetesen leírom a következő levélbe ha kell.) A munkahelyén gondoltam egy kollégájára. Én rákérdeztem konkrétan és Ő a szemembe mondta őszintén hogy nincs senkije. Valahogy úgy érzem igazat mondott. (Házasságunk elején megbeszéltük azt hogy; jobb az őszinte rossz, mint a hazug jó) Felkerestem az urológus orvost aki kitöltetett velem egy tesztlapot és annak eredményeképp felírt kék színű viagrát amit a borsos ára miatt nem tudok kiváltani. Kértem a körzeti orvosomat ajánljon másik urológus aki ezt meg is tette de az egyik Dabason a másik Pesten van és mindkettő szerintem kemény pénzért dolgozik. Sajnos az anyagi lehetőségeim most nagyon beszűkültek. Én egyébként Pesti lakos vagyok
Én ekkor kértem rakjuk rendbe ezt a dolgot, és megígértem megváltozok, adjunk még egy esély egymásnak.
Ez megtörtént húsvétkor és azóta már szex is volt köztünk minden hétvégén csak a merevedés még mindig a gond az a bizonyos most már 60-70 százalék és a nulla. Azóta újra törődök a feleségemmel, és minden félével kedveskedek neki, jó szó, virág, simogatás, kézfogás, stb. Lehet, hogy hihetetlen de szerelmes lettem a feleségembe újra a „nagy hasával” együtt
Kérem Önt, hogy lehetőségeihez képest segítsen hogy ez a problémám megszűnjön, mivel nem szeretném a hogy tönkre menjen a házasságunk, és elveszítsem a szerelmemet.
Hajlandó vagyok minden áldozatra a siker érdekében
Kérem írja meg a véleményét.

Maradok őszinte tisztelettel:
Cwikker

Tisztelt „Cwikker”!
Problémájával nincs egyedül, ez tudom nem vigasz, de mindenképpen korrigálja azt a „tévhitét”, a merevedési zavar nem azt jelenti, hogy valaki nem férfi, hanem azt, hogy a szexuális működés normális mivolta gátolt, valami miatt. Hogy mi miatt, azt a soraiból lehetetlen kideríteni. Az viszont ismert, hogy Ön fiatalember, - napjainkban, aki 48 éves, az fiatalnak számít.
Arról nem írt, hogy miért pont 3 éve kezdődtek a merevedési problémái, hiszen már 20 éves házasok. Az okozat mindig összefügg az okkal, ami kiváltotta a tünetet. Mi történt 3 évvel ezelőtt, ami rossz hatással volt az Ön szexuális vágyára, hiszen a merevedés szorosan összefügg a nemi vágy erősségével. Gyenge késztetés: gyenge merevedés.
Próbálja összeszedni az okokat, de miért a feleségének a családi hátterét boncolgatja, hiszen a hiba nem az ő „készülékében” van. Önnek van merevedési zavara, akkor talán az Ön életének fontosabb állomásait kéne feleleveníteni. Három évvel ezelőtt, Önök már 17 éve voltak együtt, miért pont akkor „csapott be a villám”?
Nem csúnya dolgokat írt Ön a feleségéről, csak csupa olyat, amely az Ön problémamegoldásában nem lehet a segítségünkre, kivéve talán azt, hogy az asszony „kicsi pocakja”, vagy „nagy hasa”, mindkettőt leírja, csak azt nem, hogy melyik az igaz? Nem mindegy, bár azt is írja, hogy ez ma már nem zavarja. Akkor, rendben.
Szívből örülök, hogy a kudarc ok ellenére nem vesztette el a nemi vágyát. Ez a legfontosabb. Úgy látszik nem is ezzel van a baj, hanem a nemi aktus kezdetén a hímvessző bevezetésekor, illetve attól kezdve lép közbe a gátlás, ami miatt csökken, majd megszűnik a merevedés. Ez általában összefüggésben szokott lenni a megtermékenyítéstől való szorongással. Nem védekeznek a teherbe esés ellen? Nem az a megoldás, hogy Ön hónapszámra nem is kezdeményez, így valóban ő nem lehet terhes, - legalábbis Öntől nem – de ha sokáig elkerüli őt, ne várjon mindörökké tartó hűséget!
Annyi problémát vetett fel, amennyinek megoldásához, nem néhány oldal, de egy könyv terjedelme sem lenne elég.
A megoldás nem a Viagra, hanem a gátlás oki hátterének felderítése. Nem kell attól félnie, hogy ennyi idő után a felesége elhagyja, hiszen ezen a fajta férj – feleség cserén már mindketten túl vannak. A nők távolról sem olyan kegyetlenek a férfiak szexuális problémáival szemben, mint Önök férfiak. Elfogadóbbak és megbocsátóbbak vagyunk, mert az anyasági program bennünk van és ez kiterjed a párunkra is.
Szerencse, hogy most is kívánja a szexet és a feleségét is, ezért, „hajrá”, bízzon kicsit jobban Önmagában és akkor nem lesz semmi baj!
Sok sikert és több önbizalmat kívánok,
Üdvözlettel.

Kulcsszó: , Házasság, Merevedés, Szerelem