Híreink

A könyv nem fogja megmondani a megoldást, szerencsére nem elvakult, megpróbál a témához mérten objektív maradni. Ennek legjellemzőbb példája a Ruskó R. – Tiszóczi Enikő kutatása, melyből hiányolom az adatokat, az összehasonlítást esetleg más országokkal – és nem feltétlenül a mindig hivatkozott Hollandiával. 

F. Várkonyi Zsuzsa ugyanekkor érzékenyen nyúl a témához, kutatásának színhelye egyes esetekben ugyan az Egyesült Államok, de erőteljes analógiát mutat a magyar viszonyokkal. Várkonyi Zsuzsa írásában különösen szimpatikus, hogy nem az otthonszülésről, hanem a háborítatlan szülésért száll síkra, amelyet szerinte akár kórházi körülmények közt is meg lehet teremteni. Interjúrészleteiben vannak pozitív történetek is kórházi szülésekről, nem hangsúlyozza, hogy az egyedüli üdvözítő út az otthoni szülés. Ugyanakkor megdöbbentő és erős történetet tár elénk, amikor arról ír, mi lenne, ha egy férfinek kéne az első nemi kapcsolata előtt megjelennie egy bizottság előtt, aki megvizsgálja, tapogatja, borotválja és megmondja, hogyan, miképpen csinálja a dolgot. 

Geréb Ágnes, aki a könyvet már háziőrizete alatt írta meg, természetesen az otthonszülés mellett emel szót. Erőteljes történeteket elevenít fel számunkra, melyben a kórház egyértelműen negatív jelzőként jelenik meg, ellentétben F. Várkonyi hozzáállásával. 

A könyv nagyon fontos témára hívja fel a figyelmet, annak ellenére, hogy 2011 áprilisában megszületett az otthonszülés szabályozásáról szóló új jogszabály, melyet 2011. május 1. után bekövetkező szülészeti eseményekre lehet alkalmazni, s gyakorlatilag ellehetetleníti az otthonszülést. A jogszabály számos megszorítást tartalmaz, melynek indoka nem mindig egyértelmű. Az intézményen kívüli szülés egyik kerékkötője a kötelező felelősségbiztosítás, melyet azonban jelenleg Magyarországon egy biztosító sem vállal. Így marad az illegális szülés, vagy a kórház. 

<<Vissza