Híreink

A korábbi sikeres Honlap könyvek után (Mi rontottuk el, Kis gyerek kis gond, A serdülés gyötrelmei) szeptemberben jelenik meg a Kérdések és válaszok sorozat legújabb kötete, amelyben ezúttal iskoláskorú gyerekek szüleinek kérdéseire válaszol a szerző. 

Részlet a könyvből:  

Tisztelt Tanár Úr!

Ön az az orvos aki mindenek felett áll a szememben!Kérem segítsen! Kisfiam 10éves! !Éves kora óta nem igazán volt jó az élete! Imádott nagyijának tüdő tumora volt, kvázi végég nézte

a kezelések utóhatásait, ott kellett hagynunk vidéki házunkat, s albérletbe költözni-egyikből a másikba 5-ször. Közben az apja, akit imád elkezdte az egyetemet, ami miatt úgy megváltozott, hogy nem ismerni rá. Sosem foglalkozik a gyermekkel sőt,egyikünkhöz sem szól naponta egy-két szónál többet. Én a lelkem kiteszem a gyermekért, de kb.2 éve mindenért engem hibáztat,úgy beszél velem mint a kutyával. A kérdésem az lenne, hogy ennek mi az oka,mert nagyon fáj. Azt gondolom, hogy az apjától tart, neki nem mer szólni azokért a dolgokért, ami nem tetszik az apjában, ezért rajtam csattan az ostor. Jól gondolom? Mit tegyek? Úgy érzem bele tört a bicskám a nevelésébe. Az apja most próbálja nevelni azzal, hogy menj a szobádba, ha nem tetszik neki valami. Szerintem ez rossz módszer. Nem?!Mostanában ideges a gyerek, vörösödik a füle,

fél a dolgozatoktól, pedig 5-ös tanuló. Kérem válaszoljon!

Köszönettel: L-né

 

Kedves Levélíró!

Könnyen lehet, hogy valóban jól gondolja, de ezt pusztán a levele alapján nem tudom biztonsággal eldönteni. Mindenképpen javaslom azonban: ne tűrje, hogy kisfia „lábtörlőnek” használja Önt. Semmi baj nem származik abból – sőt! – ha ilyenkor határozottan visszautasítja kisfia stílusát, és csak akkor menjen bele a vele való társalgásba – csak akkor hallgassa meg a kérését, közlendőit – ha tisztességes hangot használ. Ha a gyerek fölényes, lekezelő hangnemben beszél Önnel, nem kell külön megbüntetnie érte, de mindenképpen nézze levegőnek, és csak akkor álljon vele szóba, ha mondandóját elfogadható stílusban megismétli. A „szobába küldés”, mint módszer, nem is olyan rossz – a fontos az, hogy utána meg kell beszélni a gyerekkel, miért kapta ezt a büntetést, és mit kellett volna tennie, ahelyett, amit tett. Ha kisfia jeles tanuló, és az iskolai életben minden rendben van, nincs oka különösebb aggodalomra. Mi sem természetesebb annál, hogy a gyerek izgul a dolgozatírás előtt; ha ez a lámpaláz nem rontja, hanem javítja a teljesítményét – segít abban, hogy koncentráljon, összeszedje a gondolatait – a dolog még hasznos is.

Tisztelt Tanár Úr!

Tíz és fél éves unokámmal a Himnuszt tanultuk, amikor a napi adag egy versszak már egész jól ment, egyszerre összecsücsörítette a száját, sírását visszafogta, elkezdett a lábával rugdosni, és panaszkodott, hogy ezt ő nem akarja, nem tudja miért van, majd kérdésemre elmondta, hogy volt ilyen már máskor is, csak rövidebb ideig, ilyenkor a szülei hisztinek minősítették a jelenséget. Most a rugdosást végtagremegés is kísérte, mely tizenöt-húsz percig is eltartott. Kimentem vele és testvérével az udvarra, hogy futkározzanak egy kicsit, hátha oldódik a feszültség, akkor már „csak” remegett és sírt. Közben értünk jött a fiam, a kocsiban a gyerek is meg én is említettük, mi történt, a fiam azt mondta, hogy biztos az a baj, hogy nem volt múlt héten edzésen, és nem szabadult fel a sok energiája. Pár perc múlva iskolai viszontagságokról mesélt, majd felszabadultan énekelni kezdett.

Aggódom, mert a fiam vér szerinti nagynénje hároméves korától epilepsziás volt, majd tizennyolc éves korábban jelentkeztek nála magatartászavarok. Tíz éve leszázalékolták mániás depresszió és skizofrénia tünetei miatt. Lehet, hogy nincs összefüggés a kettő között, de kérem tanácsát, mit tegyünk. 

Üdvözlettel: S. Mandi

 

Kedves Mandi!

Mindenképpen javaslom, hogy szülei vigyék el a gyereket EEG-re – azaz neurológushoz, aki a vizsgálatra beutalja. A tünet, amit leírt, lehet epilepsziás eredetű, és ezt feltétlenül meg kell nézni. Ha valóban az, nem szabad megijednie tőle: manapság az ilyen enyhe epilepsziás tüneteket gyógyszeres kezeléssel teljesen ki lehet küszöbölni. Az epilepsziának és a mánia-depressziónak pedig semmi közük egymáshoz, így olyan típusú aggodalomra, hogy a nagynéni betegsége megjelenhet unokájában, nincsen oka.

Tisztelt Ranschburg Tanár Úr!

Hat éves kislányom velünk közös szobában alszik és az utóbbi négy hétben arra keltem fel éjszaka többször is, hogy Eszter fent van. Ilyenkor mindig megkérdezem tőle, hogy van e valami baj, fáj e valamilye, estleg rosszat álmodott e, de amit kérdezek mindig azt mondja. Ilyenkor odabújok hozzá és elalszik. Az ágya a mienk mellett van közvetlenül. Előfordult már az is, hogy egy éjszaka négyszer volt fent és hiába mondtam neki szóljon, ha esetleg felébredne, mégsem szólt. Az óvodában beszéltem az óvónőjével, nem vett észre rajta valami változást (fáradékonyság, viselkedés..), de azt mondta ugyan olyan vidám és eleven, mint volt. Az esti rutin évek óta ugyanaz: vacsora, játék, beszélgetés, fürdés és alvás. Eddig este 9 órától reggel 7 óráig aludt. Előfordult rászóltam, hogy aludjon, mert reggel fáradt lesz és nem fog nagyra nőni, ezután azt mondta az édesapjának azért nem szól nekem, mikor felébred, mert én rászólok. Mit tehetnék másképp, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba?

Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelettel: Kozma Nikoletta

 

Kedves Nikoletta!

Tudom, hogy aggasztja kicsi lánya „virrasztása”, de higgye el, nem lehet komoly baj. A gyerek, aki komolyan szorong, mindenképpen felébreszti szüleit, hozzájuk bújva védelmet keres, és óvodai viselkedésén is meglátszik, hogy valami nincs rendben. Meglehet, soha nem fogjuk megtudni, milyen apró, napi aggodalmak miatt ébred fel néha kislánya, de az biztos, ez csak átmeneti jelenség lehet, ami nagyon gyorsan, nyomtalanul elmúlik. Ne szóljon rá, ha éjszaka ébren találja, inkább megnyugtató, kedves szavakkal segítsen neki újra álomba merülni, és másnap se faggassa, miért nem aludt éjszaka. Tegyen úgy, mintha nem történt volna semmi – mert azt remélem: valóban nem történt semmi.

 

<<Vissza