Híreink

 Az embernek, amint kimondja a szót: életmű, természetszerűen az jut az eszébe: egy szakmai pályafutás a végéhez érkezett, és – minek csűrjem-csavarjam – záróra, eljött a leltározás ideje. Hallom azonban, hogy – itt, legbelül – „valaki” ijedten tiltakozik: záróra? Hiszen alighogy kinyitottam a boltot! Annyi témám, annyi mondanivalóm van még! Nem baj, vigasztalom magam, légy hálás, köszönd meg szépen a Kiadónak, hogy elindította ezt a sorozatot, és közben kajánul gondolj arra: nem tudhatja, mire vállalkozott! Hiszen azokat a könyveket, amelyek e sorozat végét jelenthetik majd, még meg sem írtam! Kétségtelen azonban, hogy az első könyvem, a Félelem, harag, agresszió, éppen negyven évvel ezelőtt jelent meg, és mindaz, amit azóta - ilyen töméntelenül sok év alatt – megírtam, ha másképp nem, súlyra mindenképpen elegendő ahhoz, hogy életműnek nevezzük. 

<<Vissza